Visszaélés valamilyen helyzettel; káros szerhasználat (alkohol, drog stb.). Gyermekek, gyengébbek, nők, alkalmazottak testi, lelki manipulálása, erőszakos "használata".

Az agresszió jelensége olyan kortünet, amely egyre szélsőségesebb megnyilvánulási formáiban jelzi a mai társadalom embere számára, hogy elveszítettük a kapcsolatot igazi önmagunkkal. Az agresszió nem más, mint önismereti válságtünet. Nem látjuk magunkat, és nem látjuk a másikat sem. Rejtett vágyainkat, álmainkat igyekszünk elfelejteni, és saját csapdánkba ejtjük magunkat. Minél távolabb kerülünk attól, hogy megvalósítsuk valódi lényünket és minél kevésbé vállaljuk döntéseinket környezetünk elvárásai ellenében, annál nyugtalanabbak és feszültebbek leszünk. Ennek csúcspontján megjelenik az agresszió. Az agresszió fogalmához elsősorban negatív értelmezések kapcsolódnak. A klasszikus definíció szerint agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon (Ranschburg, 1998). A szándékosság nem feltétlenül tudatos. Véletlenül okozott sérelmek mögött is állhatnak agresszív motívumok. Az emberi agresszió nem ösztönös, reflexszerű függvénye a külső ingeregyütteseknek, keletkezésében a múltbeli tapasztalatoknak és a szociális tanulásnak kiemelkedő szerepe van (Buda, 2005).

A fejlődés, növekedés folyamatának gyorsabbá válása a huszadik században, melynek legjellegzetesebb tünete, hogy a szexuális érést jelző első menstruáció évekkel korábban tapasztalható, mint a múlt században. Együtt jár vele a testi fejlődés ált. felgyorsulása, mellyel az érzelmi-pszichológiai fejlődés nem jár együtt.

Ellentétes érzések, késztetések egyidejű megjelenése ugyanazon tárggyal szemben.

Apátia minden benyomás iránt való érzéketlenség; érzelmi közönyösség, mikor a lélek teng és a benyomások nem találnak benne kellő visszhangra. Közönyös az öröm, szenvedés és vágyai is eltompulnak. Megbénult idegek és elernyedt lélek állapota jellemző az apátiára. Származhat hosszabb-rövidebb időre az idegek túlfeszítéséből, beállhat megerőltetett szellemi munka, nagy szenvedések, fölgerjedt lelki állapotok után.

Az arousal általános agyi aktivációs szint (és rendszer). Éberségi, gerjesztettségi állapot. A szellemi és fizikai teljesítőképesség idegi (és hormonális) előfeltétele.

Az aszexualitás a nemi érdeklődés maradéktalan hiányát jelenti, az aszexuális ember elutasítja a testiséget. Az aszexualitás nem azonos az önmegtartóztató életmóddal (szemérmes viselkedéssel) vagy az impotenciával (cselekvőképtelenséggel). A kifejezésben szereplő szexualitás szó a nemiségre utal, az „a” pedig fosztóképző. Vita tárgyát képezi, hogy az aszexualitás egy szexuális irányultság-e, vagy egy szexuális zavar. A legtöbben fizikailag képesek az orgazmusra, és rendszeresen maszturbálnak, bár esetenként arról is említést tesznek, hogy normálisan működő fizikai reakciójukkal képtelenek érdemben mit kezdeni, zavarba hozza őket. Sok aszexuális ember tapasztalja meg a vonzalmat, mint élményt, mindazonáltal nem érez igényt, hogy szexuálisan is interpretálja ezt. Habár lenyűgözheti egy esztétikus test, vagy személyiség, aki felé romantikus érzelmeket táplál, nem érzi úgy, hogy a szexuális aktus a szerelem megkoronázása lenne. A felsorolt ellenérvek között található, hogy a szex időigényes és kimerítő. Okát tekintve az aszexualitás lehet rossz benyomások, tapasztalatok eredménye éppúgy, mint nevelési, vagy vallási hatásoké. Az ilyen légkörben felnövő egyén aszexuális magatartást tanúsíthat. Egyes országokban, ahol kulturális hatások is döntőek, kezd a jelenség tömegessé válni. Ilyen például Japán, ahol drasztikusan csökkent a gyermekvállalási kedv, a szingliéletforma elszaporodott és egyre későbbre tolódik a házasságkötés. A szigetország fiataljait felhívásokkal noszogatják, hogy ne a szórakoztató elektronikának, hanem egymásnak szenteljék a szabadidejüket.

Az attitűd, emberek, eszmék, tárgyak, rokonszenves vagy ellenszenves értékelése. Érzelmi és kognitív elemekből kialakult beállítódás. Az attitűdök alakítják annak módját, ahogyan az egyén értelmezi és reagál környezetére. Befolyásolják a környezetünkből történő információ felvételt, céljaink értelmezését. Az attitűdök tanultak és viszonylag állandóak, változnak, de nem túl gyorsan, így nehezen változtathatók.

Az áttolás elhárító mechanizmus, melynek segítségével egy motívum, amely közvetlenül nem fejeződhet ki, egy elfogadhatóbb (az eredetitől eltérő) formában jelenik meg.

Testi, érzelmi, mentális kimerülés hosszantartó stressz, tehermegosztás hiánya, extrém felelősségvállalás, teljesítménykényszer következtében. Főként humán szolgáltatások területén dolgozóknál fordul elő. Tünetei, fázisai szerteágazóak, sokszor nehezen felismerhető.

A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depresszió különböző fajtáit: a súlyos depresszív zavar (Major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. A depresszió megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnően lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére. Így: Mint neurózis, A reaktív depresszió az a depresszív állapot amit valami lelki megrázkódtatás (katasztrófa átélése, egy közeli rokon halála, stb) okozott.

A drive motívum, szükséglet, hajtóerő. A drive-állapot mindaddig fennmarad, amíg egy célirányos viselkedés nem csökkenti a feszültséget. Éhség – táplálék keresése – elfogyasztása – kielégülés, a drive kialszik, elmúlik, redukálódik. A drive erőssége függ a szervezet állapotától és a környezettől. Éhség esetén a tápláléknak, mint céltárgynak eltérő vonzereje van.

A fájdalmas közösülés (görög orvosi kifejezéssel dyspareunia - pareunos: együtt feküdni valakivel, igen gyakori a szexuális zavarok között. A dyspareunia előfordulhat férfiakban is, de ritkábban. A dülmirigy gyulladása (prosztatitisz), vagy bizonyos depresszió ellenes gyógyszerek (amoxapin, imipramin, klomipramin) okozhatnak férfiakban orgazmus közben jelentkező fájdalmat. A dyspareunia nőknél sokkal többször fordul elő. A közösüléssel járó fájdalom már az első közösülési kísérletnél jelentkezhet, vagy csak évekkel később. Az ok lehet testi vagy lelki természetű. A fájdalmas közösülés a betegben szorongást, félelmet válthat ki a közösüléssel szemben. A partner iránti harag vagy elutasítás egyéb lehetséges gondot von maga után, amivel foglalkozni kell.

A férfi korai orgazmus a leggyakoribb szexuális problémák egyike, melyről akkor beszélünk, ha a férfi ejakuláció túl hamar következik be. A legáltalánosabb definíció szerint akkor nevezzük korainak a magömlést, ha a férfi a behatolástól számítva 2 percen belül ejakulál. Tágabb értelmezésben minden olyan eset korai ejakuláció, amikor az ejakuláció a személy szándéka ellenére következik be. A korai magömlés bármely életkorban jelentkezhet, de a fiatal, tapasztalatlan férfiak körében a leggyakoribb. Az utóbbi évtizedekben megnőtt a szeretkezések hossza, így a problémával küzdők számára még inkább igény nőtt a megoldásra.
Testi okai: Urogentális betegségek a húgycsőnél és a prosztatánál, neurológiai elváltozások, degeneratív problémák, érrendszeri elváltozások, gyógyszerek (antidepresszánsok, vérnyomás-szabályzók, stimulálók), a pénisz makkjának túlérzékenysége, hormonális kiegyensúlyozatlanság, más egyéb tényezők és betegségek, amelyek hatnak az ejakulációs reflexmechanizmusra.
Pszichológiai okai: Ezek sokkal gyakoribbak. A korai magömlés közvetlen oka az élvezet csökkenése vagy a szexuális vágy hiánya. Ez a következők miatt alakulhat ki: gyerekkori elnyomás; a szexualitással kapcsolatos információk hiánya; a férfi partnerétől jövő nyomás; otthoni problémák; szorongás; stressz; a kudarctól való félelem; félelem attól. hogy nem tudja kontrollálni az ingert; a partnernek nincs gyakorlata a szeretkezésben, frigid vagy közömbös. Emellett más okok is szerepelhetnek: nem érez vonzalmat a partnere iránt, akár kinézet, akár higéné, a kommunikáció vagy az össze nem tartozás érzése miatt; a partnernek nőgyógyászati problémái vannak; gyermekkorban szexuálisan zaklatták; depresszió; munkahelyi vagy egyéb kapcsolati problémák.

Kidolgozás, kimunkálás. Emlékezetünkben, vagy tudat alatt tárolt információk, érzelmi feszültségek egészséges, és eredményes feldolgozása.

A pszichológiai szakirodalomban az elhárító mechanizmusok vagy védekezési mechanizmusok tudattalan lelki működések. Funkciójuk megakadályozni, az olyan „én”-t személyesen érintő mozzanatok felismerését, amelyek fenyegetik az önértékelést vagy szorongáshoz, stresszhez vezethetnek. Az ember lelki fejlődése során különböző életszakaszokban alakulnak ki és kondicionálódnak. A személyiségen kívül, kulturális meghatározottsága is van, hiszen a társadalom, a munkahelyi vagy családi környezet szempontjából jelentős különbségek lehetnek az énvédő mechanizmusok értékelésében. Így például az indulatmentes elhárításokat pozitívan szokták értékelni, míg az agresszívebb megoldásokat ezzel szemben nehezebben viseli a szűkebb illetve tágabb értelemben vett környezet. Az énvédő mechanizmusokat sokkal könnyebb felfedezni másokban, mint magunkban.

Rossz feltételezése másokról kellő bizonyíték nélkül, /különösen akkor, ha az adott helyzetben a felmerülő új tények sem képesek megváltoztatni az előzetesen kialakított negatív véleményünket, értékítéletünket. Az előítéletek negatív érzelmi színezetűek. Két fő forrásuk van:
- egyrészt a hagyomány (készen kapott sztereotípiák, szokásformák elsajátítása)
- másrészt egyes megfigyelések túláltalánosítása

Latin eredetű szó, jelentése érzelem. Irányulhat tárgyra, cselekvésre, személyre. Fajtái lehetnek intellektuális érzelmek: " aha-élmény" (rájöttem, felfedeztem), esztétikai érzelmek, katarzis élmény, szociális érzelmek, erotikus érzelmek.

Beleélés, beleérző megértés, azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy átéljük mások érzelmeit, affektív tapasztalatait. Az empátia érzés megnyilvánulása például, ha valaki egy másik bánatát hallgatva, az adott helyzetet elképzelve saját élményként éli meg: azonosan érez vagy gondolkodik, és következésképpen hasonlóan cselekszik is.
Az empátiától különbözik a szimpátia, a rokonszenv vagy együttérzés, amelynek lényege, hogy az ember például egy panaszkodó beszámolóját elfogadja vagy amiatt megsajnálja, és esetleg emiatt segít rajta. Az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek.

A személyiség olyan önmagáról alkotott képe, amely jórészt mások véleménye alapján alakul ki, és amely irányító funkcióval rendelkezik (Linville–Carlston).

Három eleme: az aktuális énkép (azok a tulajdonságok, amelyekkel éppen jellemezzük magunkat), ideális énkép (tulajdonságok, melyeket birtokolni szeretnénk) és kell(ene) énkép (tulajdonságok, amelyekről azt gondoljuk, hogy kell, illetve kellene birtokolnunk), utóbbi kettő képezi a lehetséges énképet.

Azok a tudásstruktúrák, az önmagunkról szerzett információk mentális szerveződései, reprezentációi, amelyek az énről kialakított általánosításokat, jellemző tulajdonságokat tartalmazzák, és amelyek múltbeli tapasztalatokon alapulnak (Markus–Nurius).

Az erektilis diszfunkció a megfelelő erekció létrejöttének vagy fenntartásának tartós vagy ismétlődő képtelensége az aktus során. esetében a férfi képtelen a tartós erekcióra, illetve az aktus közbeni fenntartására. Az ejakuláció kontrollálási képtelensége, ami akadályozza, hogy mindkét partner számára élvezhető legyen a szexuális együttlét. A férfiak 10%-át érinti, idősebbeknél gyakrabban fordul elő. Oka lehet biológiai, lelki és kulturális. Biológiai szervi, például a kardiovaszkuláris, neurológiai, endokrinológiai, urológiai betegségek, problémák, gyógyszerek, alkohol, drog hatása miatt is kialakulhat kialakulhat hormonális változások hatására is, ám mégis leggyakrabban lelki okokra vezethető vissza,elsősorban a teljesítményszorongásra. Az aggodalom, a kudarctól, a negatív kimeneteltől való félelem meggátolja a partnerre, a szexuális öröm adta figyelmet, ami így megakadályozza, vagy megszünteti az erekciót.
Vallási meggyőződésből, vagy egyéb módon kialakult bűntudat. Ok lehet a házastársi konfliktus, az intimitás hiánya. Nehézségek okozta stressz, munkahely elvesztése, munkahelyi problémák, anyagi bizonytalanság, túlzott jelentőségű hangsúly az erekcióval kapcsolatosan, egyéb más szexuális örömszerzések háttérbeszorítása.

Az észlelés agy mértékben alapul rejtett minőségekre történő következtetésen. Ritkán vagyunk elfogulatlan megfigyelők: kezdettől fogva rendelkezhetünk érzelmekkel, motivációkkal. Az emberek bizonyos csoportjait eltorzítva észleljük. családtag, főnök, szerelem stb. - „motivációs elfogultság”. Előfordulhat, hogy a személyes elfogultságok önmagukat beteljesítő jóslatok forrásává válnak.

A fejlődéslélektan az egyedi fejlődés kialakulásának és lefolyásának törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány. A fejlődés az egyén pszichés működésében az a változás, amely minőségileg új és magasabb szintet jelent és ezáltal tökéletesebb működésre és alkalmazkodásra teszi képessé az egyént. A fejlődés meghatározó tényezői: az öröklés és környezethatások. Öröklés: a biológiai adottságok és velünk született öröklés által determinált adottságokat jelenti. Nem üres organizmus születik a világra, hanem előfeltételekkel (diszpozíciókkal rendelkező élőlény). Környezethatások: a természeti, de dominánsan a társas környezet hatását jelenti. E két tényező dialektikus kölcsönhatásának eredménye a fejlődés. A fejlődés formái: az érés és a tanulás.

A férfi orgazmus-zavar fennállása esetén az érintett személy normális szexuális ingerlés és izgalmi állapot mellett sem, illetve csak hosszas késleltetés után képes az orgazmushoz eljutni, mely megnevezése a gátolt magömlés vagy megkésett ejakuláció. Ez akkor fordul elő, ha a férfi a normális szexuális vágy és a megfelelő izgalmi állapot ellenére sem tud eljutni az orgazmusig, vagy csak hosszú idő után. Ez a zavar a férfiak 1-3 százalékát érinti.
A háttérben többnyire valamilyen félelem, szorongás áll: például a merev vallási előírások okozta bűntudat, a teherbe ejtéstől való félelem, a teljesítménykényszer vagy korábbi szexuális traumák emléke. Szervi vagy vegyi oka is lehet, például az alacsony tesztoszteronszint, a gerincvelő-sérülés vagy valamilyen, a szimpatikus idegrendszer működését gátló hatóanyag, például bizonyos gyógyszerek.

A "fóbia" szó a görög "phobos"-ból ered, aminek a jelentése félelem, pánik, elfutás valami elől. Erős félelem, szorongás valódi ok nélkül. Minden fóbia fokozatosan alakul ki, és jelentős mértékben befolyásolja egy ember viselkedését és a funkcionálásra való képességét. A pszichológia nyelvén szólva a fóbia a múltból eredő félelmek és megoldatlan problémák (negatív események és élmények) következménye.

A frusztráció a mindennapi szóhasználatban is elterjedt pszichológiai szakkifejezés. Az eredetét képező latin frustratio szóból ered. Szabad akarat végrehajtásának megakadályozása miatt megélt kudarc; olyan érzelem, amit egy cél elérésének lehetetlensége miatt érzünk; zaklatott lelkiállapot.
A pszichoanalitikus gyökerű frusztráció–agresszió hipotézis azt állítja, hogy ha valakit megakadályoznak egy adott célra irányuló személyes erőfeszítéseiben, minden esetben agresszív hajtóerő (’drive’) keletkezik benne, amely arra motiválja az illetőt, hogy kárt tegyen a frusztrációt okozó személyben vagy tárgyban. Ezen általános elmélettel szemben a kutatások azt mutatják, hogy az agresszió nem az egyedüli lehetséges válasz a frusztrációra.
A frusztráció elviselésének egyénre jellemző képessége az ún. frusztrációs tolerancia. Ennek alacsony vagy magas mértéke azt a frusztrációmennyiséget jelöli, amennyit az egyén képes elviselni anélkül, hogy eredetei célját megváltoztassa.

Megszokás. A válasz erősségének csökkenése egy megszokott ingerre. A tartós ingerek megszokása olyan mértékig, hogy észre sem vesszük őket.

Érzékleti élmény, külső kiváltó inger nélkül. A belső ingerek külsőként történő megélése.

A hypoaktív szexuális vágy zavart a szex iránti érdektelenség, és ebből kifolyólag ritka szexuális élet jellemzi. A személy csupán kevés vágyat érez, ám jellemző sok esetben, hogy amennyiben a személy mégis szexuális aktusban vesz részt, akkor teljesen normálisan működik, élvezi az együttlétet, de legalábbis nem unja azt. Ugyanakkor sok esetben az érdektelensége megakadályozza az orgazmus elérését.
A szexualitás iránti vágy, és a szexuális fantáziák csökkenése vagy hiánya, amelyet a személy is nehézségnek, problémának él meg. Ez sok esetben szorongással jár, mert a személy úgy érzi, hogy nem felel meg a saját, a partnere, vagy a társadalmi elvárásoknak. Ez sok esetben csalódottságot, bűntudatot, szégyenérzetet vált ki. Okozhatja bárminemű szorongás, harag. Állhat a háttérben szigorú vallásos nevelés, ennek következtében bűntudat, félelem az önuralom, az önkontroll elvesztésétől, illetve a nem kíván terhességtől. Lehet az oka egyéb szexuális zavar vagy mentális zavar. Konfliktusok, stressz, párkapcsolat nehézségek, munkahelyi problémák, anyagi vagy érzelmi kiszolgáltatottság is állhat a háttérben.

Azonosulás. A társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata, amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő személlyel (pl: szülővel).

Azonosság, önmagára találás. A személyiségfejlődés fontos eleme, amelynek alakítása egész életünkön át, inkább lépcsőzetesen, mint folyamatosan történik.

Olyan elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt.

Két személyről akkor mondhatjuk el, hogy kapcsolatot létesítettek, ha megvan a lehetősége annak, hogy egymás viselkedését (cselekedeteit) valamilyen szinten befolyásolják. Ezt a kölcsönös egymásra hatást interakciónak nevezzük és minden társas kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele. Az interakció valamikor természetes folyamatnak számított, a régmúlt időkben ugyanis ismerős emberek körében zajlott. Azonban a jelenkori nagyléptékű társadalmakban a társas élet összehasonlíthatatlanul differenciáltabb körülmények között bonyolódik. A legtöbb emberrel csak időnként érintkezünk, ezért sokkal felszínesebben ismerjük őket. Ilyen körülmények között zavarba ejtő, olykor pedig egyenesen terhes a kapcsolattartás.

Az izgalmi fázis zavaráról akkor beszélünk, ha jó feltételek (elfogadott partner, körülmények, ingerlések) mellett sem alakul ki, nem fokozódik, elakad vagy visszaesik az izgalom. Leginkább a hüvely nedvesedésének és egyéb jellemző változásainak a hiánya jellemzi. A genitáliák nedvesedésének, megduzzadásának hiánya az aktus közben. Lelki szinten csökken az örömkészség, és hiányoznak az erotikus érzések. Oka lehet az orgazmus rendszeres elmaradása, a ritka, esetleges kielégülés, nőgyógyászati megbetegedés, depresszió, egyes gyógyszerek használata, alkohol, kábítószerek élvezete. Fontos hangsúlyozni, hogy a partnerkapcsolat tartós megromlása, “a jó szex-reagálás” erőltetése, ha a nő rendszeresen csak a partnere kedvéért fogadja el a közeledését, amikor nem állnak fenn részéről a szükséges fizikai, érzelmi, kognitív feltételek, ahogy a megfelelési kényszerhelyzet ugyancsak az izgalmi fázis zavarához vezethet.

A krízis a görög eredetű szóból eredeztethető, melynek jelentése válság vagy fordulat. A krízis olyan feszült, fájdalmas állapot, mely fenyegetettség, kilátástalanság és elveszettség érzését okozza, magában hordozza a pozitív és a negatív irányba történő változást is, fordulópontot jelent az egyén számára, mely tovább terheli problémamegoldó kapacitását, elégtelenség érzését okozza. A tájékozódó megnyilvánulások, attitűdök megszokott rendszere felborul, megszűnik az egyén önmagára vonatkozó jövőképe. Munkavégzése alacsony hatásfokú, a mindennapos rutintevékenységek is nehézkessé válnak, regressziót tükrözhetnek. A krízisben lévő kapcsolatrendszere megváltozik, embertársainak megítélése a tőlük kapott segítségtől, támogatástól függ.

A görög „pszükhé” szó eredeti, alapjelentése: élet - de jelent leheletet, lélegzetet, személyiséget, lelket is. A pontos definíció körül évszázadokon keresztül folyt a vita filozófusok, teológusok között. A lélek szót többféle értelemben is használjuk, mely így több, eltérő fogalmakat takar. Egyes nyelvekben külön szavak szolgálnak az Isten Lelkének és az ember lelkének kifejezésére: a héber ruach és nefes, a görög pneuma és psyche, a latin spiritus és anima, a német Geist és Seele, az angol spirit és soul stb.
A pszichológia az emberi elme tudatos és nem tudatos részét, működését vizsgálja. Ez a működés magában foglalja a viselkedés minden elemét: az érzelmeket, a motivációt, a kognitív funkciókat (észlelést, tanulást, memóriát, figyelmi folyamatokat, gondolkodást stb).

Hívő ember életvezetésének, Isten-kapcsolatának segítése. Holisztikus (egész embert gondozó - testi, lelki, spirituális, szociális) mentálhigiénés, spirituális vezetés, kísérés.

A libidó, a nemi vágy, pszichés és szervi okok miatt férfiaknál és nőknél egyaránt zavart szenvedhet. Tünetek: Nincs szexuális együttlét utáni vágy. Szexuális együttlét előtt fáradtság, migrén vagy másfajta rosszullét érzése. Szorongás a szexuális együttlét gondolatától is.
Lehetséges okok: A partner iránti érdeklődés hiánya, más személyre vagy dologra rögzülő figyelem, a fáradtság, a stressz, érzelmi zavarok a libidó csökkenéséhez vezetnek. Az esetek 90%-ban ennek pszichés oka van.

A mentálhigiéné lényege a szemléletmód: megelőzés, fejlesztés, kapcsolat- és hálózatépítés. Területei sokfélék: a lakosság mentális egészségének fejlesztése csecsemő- és gyermekkorban, a felnőtt lakosság körében végzett prevenciós tevékenységek, időskor, veszélyeztetett csoportok, depresszió megelőzése, szerhasználattal kapcsolatos zavarok csökkentése, öngyilkosság megelőzése. Mindezt a pozitív mentálhigiéné eszközeivel, amelynek célja a személyiség fejlesztése, önelfogadás, pozitív kapcsolatok másokkal, mások elfogadása, társas integráció, érdeklődés felkeltése a társadalmi és közösségi élet iránt. (Például a szív- és érrendszeri megbetegedések jelentős csökkenését tudták elérni mozgásos aktivitások fejlesztése, egészséges pihenés és táplálkozás, valamint dohányzás és alkoholabúzus kerülése révén. Sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a betegek szűrése, kezelése.) Hasonló a helyzet a lelki egészséget védő programoknál is: a betegség elkerülése vagy ellensúlyozása hatékonyabb, mint annak kezelése.

Kialakulása Clifford Beers amerikai üzletember 1908-ban megjelent könyvéhez köthető. Beers biztosítási szakember, két évet töltött elmegyógyintézetben, és az ő „saját élményű” tapasztalatai, valamint rendkívüli energiája, szervezőkészsége keltette életre ezt a mozgalmat. Elhatározta, mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevesebb ember jusson hozzá hasonló helyzetbe s legyen elmebeteg.

A lélekben egészséges egyénnek, illetve közösségnek nagyobb a teherbíró képessége. Nem elég a test épségét biztosítani. Az ép testben ép lélek mondás fordítva is igaz. Az ép testű, de „sérült" lelkű ember nem sokra megy fizikai erejével, mert nem tud vele mit kezdeni. Gyakran tapasztalni, hogy testi betegséget hordozó emberek derűsen, egészséges lélekkel viselik nehézségeiket. A mentális egészség a mentális funkciók sikeres működésének állapota, amely produktív tevékenységet, az emberekkel való kapcsolat kiteljesedését, a változásokhoz való alkalmazkodást és a nehézségekkel való megküzdést eredményezi.

A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem. A motiváció szó a latin eredetű movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal. A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát.
Nagyon erős belső késztetéssel járnak a biológiai motívumok, mint például az éhség, szomjúság stb. A motivált viselkedés ebben az esetben valamilyen szükségletből fakad. A szükséglet olyan hiány a szervezetben (pl. oxigénhiány, tápanyaghiány, folyadékhiány stb.), amely tartós fennállás esetén az egészséget vagy súlyosabb fokon az életet fenyegeti.
A szükséglet pszichológiai megfelelője a drive, amely angol szó és jelentése űzni, hajtani ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükséges hajtóerőt adja.

A női orgazmus zavarban szenvedő nők orgazmusa sok esetben egyáltalán nem, vagy csak igen lassan következik be. A zavar a nők 20-30%-nál fordul elő. Kutatások szerint a nők 10-15%-a életében soha nem él át orgazmust. Késői orgazmusról beszélünk akkor, ha az orgazmus tartósan vagy ismétlődően nagyon sokára következik be a szexuális izgalmi fázist követően. Gátolt orgazmus (vagy anorgazmia, orgazmusképtelenség) áll fenn akkor, ha az orgazmus egyáltalán nem következik be.
A női orgazmuszavarok hátterében sokféle ok állhat. Ha a nő alsóbbrendűségi érzéssel küszködik, ha negatív az ön- és a testképe, akkor aligha képes magát vonzónak érezni, nem tud felszabadultan örülni a szexualitásnak. Minél inkább "jó kislány" egy nő, azaz minél inkább az engedelmesség, a passzivitás jellemzi, annál valószínűbb az orgazmuszavar előfordulása. A kontrollvesztéstől való félelem is gyakori. Súlyos múltbéli traumák, erőszak vagy szexuális kihasználás is állhat a háttérben. A kapcsolaton belüli helytelen kommunikáció (megaláztatás), alkalmazkodási képtelenség, a kölcsönösség hiánya is sokat ronthat a helyzeten.

Ha az önismeretet egyetlen szóval szeretnénk meghatározni, akkor azt önismeret nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok. K. Pálffy úgy definiálja az önismeretet, hogy az nem más, mint az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban” (K. Pálffy, 1990. 15. p.).

Az önmegvalósítás, a személy alapvető késztetése arra, hogy kiteljesítse a benne rejlő lehetőségeket. A személyiség humanisztikus elméleteinek egyik alapfogalma. Az önmegvalósítás fogalmát a pszichológiában Maslow, amerikai humanisztikus pszichológus tette ismertté szükséglethierarchia-modelljében. Ebben azt mondja, hogy legmagasabb szintű szükségletünk az önmegvalósítás – 7. szint, amit akkor tudunk elérni, ha az alacsonyabb szintű szükségleteink már jól és stabilan kielégültek: fiziológiai – 1. szint, biztonsági – 2. szint, szeretet – 3. szint, megbecsülés – 4. szint, kognitív – 5. szint, esztétikai – 6. szint.

Az ösztön, veleszületett, célvezérelt faj specifikus késztetés, amely megjelenik a viselkedésben is. Például: táplálkozási, nemi. Freud szerint a lelket két irányból érhetik ingerek: a külvilág felől és a belső világból, ezek feszültséget keltenek a pszichikumban, ezért el kell hárítani azokat. A külső ingerek ellen a test képes védekezni a különböző izommozgásokkal. A belső ingerforrások az ösztönök, amelyek állandó erőként hatnak, folytonosan fennállnak, ezért nem lehet könnyen menekülni előlük. Az ösztön egy bizonyos izgalmi állapotból eredő pszichikus energiamennyiségként képzelhető el, ami feszültséget kelt a lelki szerkezetben. Freud elmélete szerint a feszültség kínérzettel jár a lélek számára, ami arra törekszik, hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Az ösztönt tehát ki kell elégíteni, hogy energiája levezetődjék. Ez azonban nem megy egyszerűen, mivel a legtöbb ösztönkésztetés elfogadhatatlan a tudat számára, ezért elfojtja, a tudattalanba száműzi azokat.

A pozitív megerősítés, a kívánatos válasz jutalmazása, társítása egy kellemes ingerrel.

A pozitív pszichológia a pszichológia egy újabb ága, melynek célját 2000-ben fogalmazta meg Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály: "Úgy véljük, hogy a pozitív emberi tevékenység pszichológiája fejlődése során tudományos megértésre talál, és hatásos beavatkozást fog jelenteni az egyének, családok és közösségek gyarapításához." A pozítív pszichológusok azt kutatják, hogy "találhatnak és táplálhatnak zseniket és tehetségeket", és "hogyan tehetik a normális életet még teljesebbé", nem csak a mentális betegségek kezelésével.

A projekció, elhárító mechanizmus, amellyel saját nem kívánatos érzéseinket, szándékainkat másokénak tulajdonítjuk. Kivetítés.

A pszichoedukáció csoportos módszer, amely több mint információ-átadás ám kevesebb, mint tanácsadás vagy pszichoterápia.

A pszichoszomatika a testi betegségek pszichés okainak vizsgálatával foglalkozó tudományág.

A pszichoterápia gyógymód a lelki problémák, magatartászavarok kezelésében és gyógyításában. „Lélekgyógyászat”, mely lélektani módszerekkel dolgozik. Napjainkban számtalan iskola és irányzat műveli, szerepe van a képességek fejlesztésében és kreatív kibontakoztatásában is. Lényege kommunikáció és emberi kapcsolat.

A racionalizáció, elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését, hogy kézenfekvő és elfogadható indokokat kapcsol impulzív vagy kevésbé elfogadható eredetű cselekedeteihez.

A személyiség egy széles körben elfogadott meghatározás szerint egy az egyénre jellemző viselkedési, gondolkodási és érzésminta, ami állandósultan és ezzel együtt egyedien jellemzi magát az egyént. Egy másik értelmezés szerint a személyiség különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, mely az embert megismételhetetlenné teszi, megkülönbözteti, meghatározza viselkedését és gondolkodását. Freud pszichoanalitikus megközelítése szerint a személyiségnek három szférája különíthető el:
Ösztönén (ID): öröklött, tudattalanban lévő lelki tartomány. Azonnali szükséglet kielégítésre törekszik.
ÉN (EGO): közvetít a belső valóság és a külvilág, az ösztönén és a felettes én között.
Felettes ÉN (Szuperego): szülői hatásra alakul ki. Ez képviseli a hagyományokat, az erkölcsöt és a lelkiismereti funkciókat.
Erikson: személyiségünk alakulását születéstől halálig 8 kategória határozza meg. Minden periódusban vannak elkerülhetetlen krízishelyzetek, ha ezeket sikerül megoldani, akkor egészséges a személyiség fejlődés, ha nem, akkor a személyiség fejlődése megreked.

A szexuális diszfunkció a szexuális érdeklődés vagy válaszkészség normális mintázatának tartós zavara. Hagyományos (lineáris) felosztás:
1. A szexuális vágy zavarai
2. A szexuális készenlét zavarai
3. Orgazmus zavarok
4. Fájdalommal járó szexuális zavarok

- Felmérési fázis: A probléma természetének megismerése, a hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők azonosítása. Miben áll a kívánt változás?
- Adatgyűjtés: fiziológiai, kulturális, interperszonális, intraperszonális, tanulási és gyakorlati tényezők
- A probléma megfogalmazása
- Terápiás terv (általános és speciális célok megjelölése, a terápia struktúrájának és tartalmának megtervezése)

A trauma görög eredetű szó, jelentése ’seb, sérülés’. Súlyos, roncsoló, hirtelen, váratlan sérülés. Testi és lelki értelemben is. Olyan behatás, aminek elviselésére, kivédésére, feldolgozására a szervezet, a lélek nem áll készen.

A vaginizmus egyfajta automatikus válasz a nő részéről, amikor is a hüvely legalsó egyharmadának önkéntelen összehúzódása a szexuális együttlétet megakadályozza, vagy fájdalmassá teszi. Ez a görcsös reakció különösen a partner behatolásának kísérletére jellemző, de történhet az aktus közben, akár a végén is. Sokszor nem a kapcsolati tényezők befolyásolják, így például nem az előjáték hiánya, hanem mélyen rejlő lelki probléma: félelem a fájdalomtól, szorongás (terhességtől, neveltetésből kifolyólag a bűnösség érzésétől), traumatikus élmény átélése (abúzus, erőszak), nem megfelelő felvilágosítás áll a hátterében.

Lényege, hogy az emberi problémák döntő többsége hibásan tanult viselkedésekben nyilvánul meg. Így a viselkedés- vagy másképpen magatartásterápia a tanuláselméletekre épül. Alaptétele, hogy a különböző viselkedésformák – így a nemkívánatos, kóros viselkedés kialakulásában is döntő szerepük van a tapasztalatoknak és a tanulásnak. A korábban semleges helyzetek, ingerek és egy szorongásos reakció véletlenszerű (időbeli vagy térbeli) egybeesése során rögzül a helyzetre adott válasz. A megtanult válasz az idő során már nemcsak az adott helyzet, ill. inger jelenlétekor jelentkezik, hanem sok hasonló ingerre is kiterjedhet. Például, ha valakit hirtelen megugat egy kutya, és nagyon megijed, akkor ez a szorongás megjelenhet minden más kutya jelenlétében, még akkor is, ha a kutya épp nem ugat és teljesen ártalmatlan. Ez „téves”, reagálásnak tekinthető, és fóbia, jelen esetben akár kutyafóbia kialakulása is létrejöhet.