A hatvanas évektől terjedt el az igény arra, hogy az emberek elakadásaik megoldására, önmaguk jobb megismerésére, személyes és interperszonális képességeik kibontakoztatására pszichológiai munkában vegyenek részt. Az ezt a célt szolgáló csoportokat összefoglalóan személyiségfejlesztő csoportnak nevezik.

A személyiségfejlesztő csoportok ma már helyet kapnak a felsőoktatásban, a vezetőképzésben is. A részvétel ajánlott mindazoknak, akik érdemben kíváncsiak önmagukra, az emberi kölcsönhatásra, a csoportfolyamatokra. A csoportok általában azonos tagsággal futnak, előre meghatározott ideig (általában egy vagy két évig). Résztvevőből és a csoportvezetőkből állnak.

A gyógyítás a csoportban zajló lélektani folyamatokon alapul. Munkaeszköze a szabad beszélgetés, s ezen keresztül a résztvevők belső világának és kölcsönhatásának mélyebb megértése. Fontos a bizalom és a titoktartás kultúrájának kiépítése.

A csoportok munkaeszköze a beszéd, az egymáshoz történő szabad kapcsolódás. (Használják a “szabad interakció” kifejezést is.) A terápiás kiscsoport leginkább védett társadalmi mikrokozmoszként, lélektani műhelyként fogható fel, amely lehetővé teszi önmaga és mások belső világának, reakcióinak megtapasztalását. Módot nyújt új viselkedés kipróbálására, hatásának megtapasztalására, mások reakcióján keresztül. A hatás a személyiség fejlődésén keresztül bontakozik ki.